Messze, a kkl veghegyeken l egy madr, a neve szerelem. Topz a csre, s a kt szemn rubintos tzben szikrzik a fny A szrnya zld, a begyn kk pihe, alatta ver forr piciny szve s mint a villm lecsap hirtelen, fnybl, viharbl jn a szerelem! Mr lttam egyszer, jtt egy pillanat szvemre lt s hittem, itt marad, utna kaptam gyorsan s kezem tfogta csppnyi testt melegen, vergdtt, karmolt s az tkozott tenyeremben verbb vltozott, szebbik valja eltnt, messzeszllt s taln mr ms szv fltt muzsiklt. Elfogni t, bezrni nem lehet, akr a fnyt, vagy nyargal szelet, csupn a vgy oly szrnyal szabad, hogy utolrje azt a madarat. A szne, hangja mindig jra ms, meseszer, klns s csods Ott fnt lakik a kk veghegyen az a madr a neve szerelem. |